Az 1922-ben alapított Váci Reménység Egyesület
1929-ben határozta el, hogy sport, tudományos és mûvészi szakosztályai mellett cserkészcsapatot kíván létrehozni. 1929 decemberében kapták meg az engedélyt, az újoncképzést ekkor Turner Ferenc káplán kezdte meg. A cserkészek többsége ekkor iparostanulókból került ki.
1930. május 18-án az egyesület székházának udvarán 44 újonc tett fogadalmat sikeres próbázás után. Ebben az évben tábor még nem volt. A fenntartó egyesület karácsonyi ünnepségén a cserkészek hagyományosan minden évben betlehemessel vagy egyéb mûsorral szerepeltek.
1931-ben a szervezést végzõ káplánt elhelyezték Vácról, így a csapat parancsnoka az egyesület elnöke, dr. Vanyek Béla lett. Az õ szigora következtében a csapat létszáma 20 fõre esett. Június 21-én városi cserkésznapot rendeztek, ekkor volt fogadalomtétel is, valamint a város többi cserkészcsapatával versenyek labdajátékokból, ill. cserkészügyességekbõl. A nyári tábor Verõcén volt, a Migazzi-parkban.
1932-ben a csapatlétszám újra elérte az 50 fõt, a nyári tábor Mátrafüreden volt.
1933-ban a csapattagok száma meghaladta a 60 cserkészt. Az ez évben rendezett Gödöllõi Jamboree-n 24 cserkészünk vett részt. Hatalmas sikert arattak a búzakalászból készült óriási cserkészliliomokkal, a Kõkapu 5 méteres makettjével, valamint a Székesegyházat ábrázoló virágképpel.
A csapat nyári tábora ebben az évben is Verõcén volt.
1934-ben volt elõször csapatunk történetében farkaskölyök-ígérettétel: 38-an bizonyultak méltónak. A nagytábort Tihanyban rendezték, ezt meglátogatta József fõherceg is. Ebben az évben a vízicserkészet is megindulhatott és cserkészotthont is kapott a csapat az Attila utcában.
1935-ben a tábor újra a Balaton mellé került, Balatonboglárra.
1936-ban a nagyobbak számára Fót-Dunakeszi felé kerékpártúrát rendeztek. A tábor helyszíne Lillafüred-Király-kút volt. Novemberben a csapat tagjai a kultúrházban négy felvonásos színdarabot adtak elõ a török elnyomás alóli felszabadulás 250-ik évfordulója tiszteletébõl Pécsi diákok címmel.
1937-ben 28 cserkész vett részt az ausztriai mozgótáboron Bécs-Mariazell útvonalon. A csapat ez évben is Verõcén sátorozott, kb. 80 fõvel. Ebben a táborban kapott a farkaskölyökfalka zászlót Szalay Balázsnétól. (Ez a háborúban elveszett sajnos.)
1938-ban a Szent Jobb váci látogatásakor a csapattagok adtak díszõrséget az ereklye mellett. A csapat létszáma az 1938-as fogadalom- és ígérettétel után 112 fõ volt-80 cserkész +32 farkaskölyök. A nyári tábor újra Tihanyban volt. Ez év õszén a cserkészotthonban modellezõszoba és asztalosmûhely létesült.
1939-ben a cserkészek közül többen katonák lettek, a csapatlétszám erõsen csökkent. A nagytábor a visszatért Felvidéken, Krasznahorkán volt.
1940-ben a csapat Kárpátalján szeretett volna sátorozni, az indulás napján értesítették õket, hogy minden vonatot háborús célra lefoglaltak, így az utazás meghiúsult- a tábor újra Verõcén volt.
1941-ben Parádon táboroztak.
1942-ben tábor nem volt, csak kisebb túrák, vízi kirándulások.
1943-ban a cserkészotthont fájó szívvel át kellett adni a ferences nõvéreknek.
1944-ben a csapattagokat légvédelmi figyelõszolgálatra osztották be.
1945-ben visszakapták a cserkészotthont, bár berendezések nélkül. Megkezdõdött a csapat újjászervezése is.
1946-ban kisebb túrák voltak.
1947-ben volt a feloszlatás elõtti utolsó tábor, Mohácson.
ÚJJÁALAKULÁS UTÁN
1988-ban egy nógrádberceli ministránstáborban kezdõdött meg a csapat újjászervezése. Az újraindítással kapcsolatos teendõket (szervezés, vezetõképzés, programok tervezése) a mindnyájunk által nagyra becsült Derényi Laci bá' és felesége Márti néni vállalta. Egyikük sem volt korábban cserkész, azonban Laci bá' a pécsi illegális indiánéletben részt vett az 50-es években. Az évközi "õrsi" összejövetelek a tagok családjainál voltak hétvégéken.
1989-ben Bernecebaráti közelében az Oszlopó-forrásnál már 30 fiú táborozott együtt. Ez év õszén kezdõdött meg a vezetõképzés: hatan vettek részt a mogyoródi õrsvezetõ-képzõ tanfolyamon, és sikeres próbázás után.
1990. május 10-én volt az újraszervezést követõ elsõ fogadalomtétel a Karolina-kápolnában. A szervezõdõ csapat tagjaiból néhányan és a már nyakkendõs vezetõk május végén a wienerneudorfi csapat meghívására néhány napot Ausztriában tölthettek. Az ez évi nyári tábor a Naszály mögötti Gyadai-réten volt, itt 30-an tettek újoncpróbát, majd õsszel a Székesegyházban fogadalmat. A régi néven beinduló csapat parancsnoka dr. Tomori Krisztina lett.
1991-ben a nyári, Oszlopó-forrás mellett szervezett táborban már a lányraj újoncjelöltjei is velünk voltak néhány napig.
1992-ben Diósjenõ határában táboroztunk az újpesti gróf Széchenyi István cserkészcsapat öregcserkészeivel és a verõcei, alakulás alatt álló csapat jelöltjeivel együtt. Ez év novemberében a megalakulásának 70. évfordulóját ünneplõ fenntartótestületünktõl, a Váci Reménység Egyesülettõl a jubileumi ünnepségen
csapatzászlót kaptunk. A zászlóanya a szervezésben oly sokat segítõ Márti néni lett, a zászlószentelést pedig dr. Katona István váci segédpüspök végezte. Ebben az évben készült el csapatújságunk elsõ száma ZászlóTok címmel a vezetõket tömörítõ Búgócsiga õrs közremûködésével. Õsszel parancsnokváltás is történt, Gyombolai Gyula lett parancsnokunk. Újra elkezdtük a Reménység-karácsonyokon való aktív részvételt: betlehemest adtunk elõ.
1993-ban fogadalomtételünk a Naszály vadregényes rétjén volt Kosd felett, nyári táborunkat pedig Bakonyszentlászló mellett, az ördögréten tartottuk. Ezt egyebek mellett egy fakidõlés okozta komoly baleset tette emlékezetessé. A magyar jamboree 60. évfordulójára szervezett gödöllõi nemzetközi emléktáborban is vett részt cserkészünk, mégpedig a tábori csendõrség soraiban.
1994-ben kerékpárostábort rendeztünk Királyréten. Ettõl az évtõl vezetõink aktívan részt vesznek a kerületi szintû kiképzõtáborokban kiképzõként is.
1995-ben újra a Gyadai-réten sátoroztunk anyagi nehézségek miatt.
1996-ban a magyar tengert tûztük ki célul, Balatonszemesen vertünk sátrat. Táborunkban a Reménység Egyesület nem cserkész sportolói közül is részt vett néhány. Sajnos a viharos szél egy sátrunkat súlyosan megrongálta a herpesjárvány meg sokunknak kellemetlen heteket okozott.
1997-ben a vezetõképzõ táborokban szerzett ismeretségek eredményeként öt csapattal közösen voltunk nagytáborban-ez valóban nagy volt, kb. 300-an vettünk részt-a Mecsekben, Mánfán. Ennek elnevezése: Kerek Asztal NagyTábor, azaz KANT volt. Kitûnõen szervezett, maratoni számháborúi emlékezetesek számunkra. Õsszel családi okok miatt újra parancsnokváltásra kényszerültünk: Bénik Tamás lett a pk.
1998-ban a regösprogramok alkalmával induló kapcsolatok kiteljesedéseként a környékünkön lévõ 3 másik csapattal (Zebegény, Kismaros, Verõce) "körzetet" alakítottunk, és közös tábort szerveztünk Bernecebaráti mellett. A táboron kívül is voltak közös programjaink: focikupa, farsang, ill. vezetõképzésben is együttmõködünk.
1999-ben a "Dunakanyar-körzet" roverei és vezetõi fantasztikus barlangtúrán vehettek részt az aggteleki barlangban, annak nem látogatott mellékágait is megnézhettük. A nyári tábort az elõzõ évi sikerének nyomán újra együtt rendezte a négy csapat-Bakonybélen. A helyszín kiválasztásakor elsõdleges szempontunk az volt, hogy a tábor idejére esõ teljes napfogyatkozást megfelelõ helyrõl nézhessük. Augusztusban több csapattagunk részt vett a Lengyelországban rendezett SAN elnevezésû Közép-Kelet-Európai Jamboree-n. A körzet tagjainak közösen elõadott csíksomlyói betlehemese az egyesületi karácsonyi ünnepségen hatalmas sikert aratott.
2000-ben a körzettel közösen rendezett nagysikerû farsang érdemel említést a tavaszi programjaink közül. Nyári táborunk rendhagyó volt: mivel a Magyar Cserkészszövetség Millenniumi Emléktábo-rában (MET 2000.) komoly feladatot vállaltunk, ezért a körzettel közös csapattáborunk helyszínéül is Esztergomot választottuk. Emlékezetes marad a táborunk alatt tartott íjászbemutató-melyen az íjakat ki is próbálhattuk-, a városi vetélkedõ, valamint egy kevésbé cserkészies vonás: a természet-védelmi védettség miatt a táborhelyen nem áshattunk, így konténervécét használtunk. A MET alatt a logisztikát csináltuk, korábbi tapasztalatok nélkül is egészen jól. õsszel vezetõink részt vettek a szentendrei országos vezetõi konferencián, és újabb ötleteket merítettek más csapatok cserkészeitõl. A decemberi körzeti regösnapot csapatunk szervezte Kismaroson. A Reménység-karácsonyon irodalmi összeállítást mutattunk be.
2001 a korábbi évekhez hasonlóan telt el, a toborzások során létszámunk tovább gyarapodott. Nyári táborban igen messze voltunk, a Zemplénbe merészkedtünk, a Senyõ-völgyben telepedtünk meg. A tábor alatt megmásztuk a legészakibb hegycsúcsunkat a Nagy-Milicet.(Közben a szlovák-magyar határon szlalomoztunk.) õsszel körzetünk munkát vállalt a kerületi õrsvezetképzésben.
2002-ben ismét a dunakanyari csapatokkal karöltve táboroztunk a Vérteseben. Ez volt számunkra minden idõk legesõsebb nyári tábora, ám mindenki hõsiesen élvezte a szüntelen szitáló esõ és sár ellenére. További programokat szerveztünk együtt a körzettel, például farsangot Verõcén és adventi kézmûvesnapot. Azóta sem maradtak el egy évben sem ezek az események.
Büszkeségünk, hogy egyvalaki közülünk az új év beköszöntét a messzi Thaiföldön ünnepelte, a világdzsembori résztvevõjeként.
2003-ban hagyományteremtõ céllal vezetõségi portyát szerveztünk. Mezõkövesd és Eger volt ezévi termáltúránk helyszíne. Ettõlfogva minden év telén néhány napot együtt töltõdik csapatunk vezetõsége. Az itt szerzett új lendülettel szervezõdött is egy emlékezetes csapatportya a számunkra még bejáratlan, de mesésen gyönyörû Pilisbe, Budajenõre.
Két régi álmunkat váltottuk valóra nyáron: Duna-parti táborunkban kenuzni tanulgathattunk és sokat fürödtünk, másrészt külön altáborban tanyáztak a roverek. Vendégünk volt Joao, egy portugál cserkész, aki vendégszeretetünket hasonlóképpen viszonozta Portugáliában, mikor csapatunk négy tagja kiutazhatott az elsõ európai roverdzsemborira.
Az országos regös mozgalomba bekapcsolódva kézmûvesnapunk egyben országos tájnap is lett kiállítással, sok autentikus népi kismesterséggel, élõ népzenével, Budai Ilona mesemondásával.
2004 tábora szintén a közelben, Nagyorosziban volt. A következõ évben önállósodó, szintén váci, piarista cserkészcsapat elsõ, újjáalapító tagjai is velünk sátoroztak. A körzet idõsebbjei minden nyár végén biciklitúrára indulnak, mint most is.
Egy feledésbe merülõ programot, a cserkész disznóvágást, más néven disznótourt elevenítette föl egyik társunk, aki azóta minden évben megszervezi ezt a hétvégét idõsebbeknek és az országos vezetõképzés oszlopos tagjainak töltõdésképpen.
2005-ben a hippikorszakot elevenítettük föl a Vácon megrendezett farsang keretében. Sok év után elõször csapattábort szerveztünk, köszönhetõen az örvendetesen megduzzadt körzeti cserkészlétszámnak. A Bakony egy gyönyörû szegletében, Döbröntén töltöttünk tíz napot.
Egy-egy cserkész csapatunkból résztvevõként, illetve rajvezetõként; hárman pedig a nemzetközi tábortörzs tagjaként vett részt a centenáriumi dzsembori fõpróbáján, a tízezres létszámú angliai Eurojamen. Mindeközben egy õrsnyi ember a külföldre szakadt magyar cserkészek világtalálkozóján az Egyesült Államokban képviselte nemcsak csapatunkat, hanem a magyar cserkészetet is.
2006-ban a körzet csapatai Bujákon együtt, de külön altáborokban táboroztak.
Két cserkészünk társadalmi munkában Norvégiában segített egy kolostor helyreállításában lengyel és szlovák cserkészekkel karöltve. Ketten a közép-európai dzsemborin, a csehországi Orbison vettek részt.